Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
FÉRFI: Most tényleg mi a jó megoldás?
Szeretem a párom és a családom nem hagynám el őket semmiért, és ezzel még "fenyegetőzni" sem akarok mert üres és bántó lenne csak! De a szex viszont fontos! Amikor van arra nem lehet panaszom talán egy két apróság ami elhanyagolható, de az eltérő étvággyal mit lehet kezdi? Persze lemondani azt lehet az a "legegyszerűbb"! De a vágyat, az étvágy növekedését ki követelni, ki erőszakolni nem lehet. Igyekszek új ötletekkel, figyelmességekkel, romantikus dolgokkal, amiket persze szívesen fogad de ezektől még az érdeklődés az étvágy nem nő...... Gyakran kerekedik felül az az érzés hogy már nem is próbálkozok inkább.... Ez persze mindig el is múlik!! De lesújtó tud lenni mikor odabújok cirógatom és mikor melléhez ér a kezem egyszerűen megfogj és arrébb teszi. Az nem is zavar, hogy esetleg egy masszázs végére el alszik, mert azért teszem, mert törődni akarok vele nem azért mert cserébe valamit is várnék.... Szeretem akarom kell nekem. Ő és nem más! Már ezeket neki is elmondtam, mondta is hogy fél hogy e miatt el fog veszíteni. Nem változik semmi.... Az nem kell, hogy ésszel cselekedjen s mint "munkának" fogjon a szexhez, csak a vágya hívja, vezeti hozzám. Tanácstalan vagyok...
NŐ: Én nyitok más fele...titokban.
FÉRFI: Egyszerűen nincs szívem hozzá... Volt már hogy ajánlatot kaptam mástól akár arra, hogy válasszam inkább őt, de volt aki még kis kölcsön lakást is szervezett volna egy egy alkalomra. Úgy érzem képtelen lennék utána a párom szemébe nézni! Hazudni sem tudok neki. Írni bárki arra fogékony Nővel a legintimebb és izgalmasabb dolgokat is, de megtenni nem! A szexualitás nekem életforma volt....a hétköznapi beszédben is kétértelmű megjegyzések és poénok, az írásban is és félek kezd ez elveszni a hiányérzet az intimitás hiánya a mellőzöttség érzése egyszerűen érdektelenségbe szorítja azt ami valós részem vagy már talán csak részem volt.
NŐ: Igazából én is sokáig így éreztem..., hogy nem teszem meg, mert nem tudom. De nálam eljött az a pont, hogy meg kell tennem különben sosem fogom megtapasztalni azt, hogy égsz a vágytól és lángolsz az ágyban! Ez van..., én megléptem. És már többször írtam nem vagyok rá büszke, de nem is szégyenlem.. Ha pedig szégyellném, akkor másnak is szégyellnie kell velem együtt amit tettem, annak aki idáig sodort.
-----------------------------------------
TI (mi) ÍRTUK. BLOGBEJEGYZÉST VÁROK TŐLETEK (is): http://gabriellablogja.blog.hu/2013/12/20/legyel_te_is_a_blogom_resze
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!
Leírnád legféltettebb titkodat? Ragadj bátran "tollat" és írd le, írd ki magadból!
----------------------------------------
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.