Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Miért szeretlek?
Mond meg miért szeretlek? Minek vágyom rád?
Minek követlek téged az álom kapun át?
Hova vezet az utam amit általad kergetek?
S miért öl meg e szerelem ha meg sem született s gyermeteg?
Lágyan lépkedsz előttem, de nem fogsz értem megállni.
Rajtam ólom csizma kattan, alig bírok járni.
Így is követni akarlak, hogy mosolyod önző s gyilkos.
Miattad a világom borús, kihalt és nyirkos.
Néha megérintesz, hogy legyen ki kövessen.
De értem nem mozdítanál meg egyetlen követ sem.
Sajnáltatva magadat, ártatlannak látszol.
Legbelül meg jól tudod, akivel tudsz csak játszol.
Te is voltál nem egyszer, megalázva megcsalva.
A véred még sem tisztul, mindig maradsz csalfa.
Hazug vagy és önző, csókod csak ízes méreg.
Lepledet magadra öltő, torz belsőd takart kéreg.
Csendben vágsz padlóra, hiába üvölt lelkemben a dalom.
Megőrjít a néma bosszúd s megöl a fájdalom.
Fáj mikor játszol velem, fáj ha nem szeretsz.
Fáj, hogy semmibe veszel, de erről nem tehetsz.
Hisz te jót nevetsz, ameddig én sírok.
Érted vagy miattad, sok kínzást kibírok.
S hiába forgatod bennem csalfa késed.
Még is követem lépteid és őrzöm érintésed.
Addig tartson ez, addig bírja testem.
Míg távolodva tőled megalázva összeestem.
Bene László Krisztián
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.