Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Mámoros, borízű csókom
Lelkem egy forró rezdülése;
Körülöttünk minden oly' ódon,
De nem érdekel semmi, vágyom a kéjre.
Szemeim riadtan néznek szemed bogarába,
Ujjaim végigsiklanak vágytól meredt testeden,
(Hogy fokozzam a vágyat, öntök még bort íves poharába),
(Nehogy csorba essen eddig töretlennek tűnő, vágyódó kedveden.)
Csókra éhes ajkaid szemtelen szavakat hintenek naiv fülembe,
Szinte minden egyes betűt, hangot külön- külön értelmezek,
Olyan egyszerűen estem, zuhantam ebbe a szerelembe;
Miben, tudom; minden pillanatban ellened vétkezek.
Csókra éhes ajkam, csókolj meg végre már!
Had' égjek el végre karjaid között;
Testem tűzben égve vár,
(Ő már vetkőzött.)
S ezután,
Bután,
Ajkamba
Haraptam.
Nem mondhatom,
Míg kezembe nem foghatom,
Hogy milyen érzés általad szeretve lenni,
Hosszú órákon át veled szeretkezni.
Ajkaidba harapni,
Csókot adni,
S kapni.
Mihaleczki Mária
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.