Egy pillanat...
(Egy pillanat, s minden megváltozott...
A Sors mindkettőnknek új lapot dobott...)
Csóktalan ajkam szóra nyílna,
Most elernyedt kezem magához húzna,
De nem lehet, nem tehetem,
Csak a szavaid olvasom, a szavakat keresem...
Fantáziám és vágyaim forró, vörösre festett
Vászna alatt,
Forronganak
Bennünk az érzések,
Nyílt, pajkos szavak...
Lágyan ölel át minden gondolatod,
Olyˇcsodás érzés, hogy Nő vagyok.
Adok- kapok....
Forró gondolataink egy patakból bugyognak,
A lelkünk, epedő lelkünk ad értelmet üres szavaknak...
Kezeid milliószor képzelem testemre,
Oh, az ember mily' esendőn vágyik a szenvedélyre,
Az örök szerelemre...
Álmatlan éjszakák, szenvedély és vágy ihlette lényemet,
Oh, minek is írom le, szavak nélkül is érted a lényeget....
Pajkos gondolataim nem tudom elnyomni, s nem is akarom,
Hiszen nem is annyira soká, itt lesz az első alkalom,
Hogy mélyen a szemeidbe nézzek,
S szerelemtől ittasan akkor elidőzzek
Bennük, rajtuk, rajtad,
Nincsen mit tagadni, Te is ezt akartad...
A vágy, mi magához vonz, szorít, ölel....
Ez a kis idő végre mikor telik el?
Találkozás, mosoly, szemünkben az az Igazi Fény...
Oh, nem tudom, hogy mondjam el: várom, várom, várom!
Ez a Tény...
Addig is, mint gyermek a csomagot, bontogatlak,
Szívemmel, lelkemmel értelmet adva vágyó szavainknak...
S várok, várok, várok!
Addig is maradnak az álmatlan éjszakák és forró álmok...
Mihaleczki Mária
Utolsó kommentek.