Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Tőlem
Milyen lehet csókod, édes, mint a málna
Olyan, mint a méz, s gyengéden táplálna?
Ajkad puha bársony, leheleted forró lehet,
Mindennél jobban kívánom tekinteted!
Nincs az íz, mi csípne, ha érint, s tőled kapom,
Nem tántorít mellőled holmi szívtáji fájdalom
Sem a mámor miben én is izzom már régen,
Csak eme tűznek forróságát érezni még félem!
Ne kérd még, úgy szeresselek, hogy kéne,
Mert bár szívem húrja csak neked mesélne,
Mégis a hangját elfolytja a félelem, mi mar
Kiutat adj, hogy véget érjen az elmezavar!
Magamtól félek, és hogy megbántalak talán,
S hogy sebeket ejtek szíved törékeny falán
De egy oly szomjas lélekre találtam benned,
Ki boldoggá tehet számomra minden percet!
De csak vágyakozom, mert nem érthetsz meg
Csak a távolból, lopott pillantással nézhetlek,
Ábrándozom rólad, s elképzellek magamnak,
Mert tudom, van kulcsa szívemen a lakatnak.
S kinyithatod egyszer, ha lesz hozzá merszem,
Hogy ha a múltamat végre szélnek eresztem,
Csak te jöhetsz be hozzám, soha senki más,
Mert elég volt az élettől már ennyi csalódás!
Totem
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.