Gabriella Blogja.

"A férfi, aki napfénynél normálisan szeret, holdfénynél őrjöngően imád."

Egyszer véget ér a lázas ifjúság, Egyszer elmúlnak a színes éjszakák, Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár, Ami elmúlt, soha nem jön vissza már. Egyszer véget ér a lázas ifjúság, Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább, És az állomáson állunk, ahol…

"Egyszer véget ér a lázas ifjúság, Egyszer elmúlnak a színes éjszakák, Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár, De a szívünk addig új csodára vár. Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk, Talán abban van az utolsó remény. Létünk ingoványra…

"Egyszer véget érnek múló napjaink, Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink, Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk, De még addig mindent újra kezdhetünk!" "Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk, Talán abban van az utolsó remény. Létünk…

Hamvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tűnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el! Most élsz, most…

"Elég nekem hogyha csak félig szeretsz, s több mint elég, ha meghagyod nekem a másik felet. Elég ha néha vagy bátor értünk, elég, ha csak akkor, mikor a kudarcunkat féltjük. Elég, ha nem ég el rögtön minden bennünk, s ha egymáshoz érünk, elég, ha egymás szabadságát birtokba…

Elég nekem Elég nekem az is, ha holnap vagy az enyém, elég nekem, ha holnap után el is mész. Nem kérek belőled se sokat, se eleget, mindössze annyit, ha itt vagy, valóban itt legyél nekem. Elég belőled annyi, ha néha szólalsz. Elég az is, ha örökre szótlan maradsz. Elég,…

Egyszerűen; Veled A hétköznapok parfümmentes mosdatlanságában láttalak meg, s lettem ebben az éhező világban eltelített. Aztán bántalak, beléd képzeltem mást és másokat, vádoltalak ok nélkül, talán meg is átkoztalak. Mindazért amit tettél velem még szótlanul is, egy…

A vágy mag(j)a Az ablakból bódult be a forróság, perzselve kért; legyetek ma meztelenek, s így egymásé. Textil, gátlás, olvadtak lefelé, ahogyan megmarkollak, szinte ömlök, mintha már most egymásban lennénk. Testem vulkánját szabályozza tested magja, oly hőben, hogy kitörni…

Mág(i)lya Remegve tőled, s az orgazmustól, cigiért nyúlok, s a füstből testedre még egy libabőrt húzok. Majd elengedem magamat a terülésben, s újra fantáziálom, milyen is volt benned – egy perccel ezelőtt láttam a mennyet. Még egyet belőled! – gondolom, s hogy a telepátia…

Együtt Hol festelek, hol karcollak, van hogy csendéletnek látlak, van hogy absztraktnak. Van hogy sáros a ruhád és én otthagylak, de van bizony úgy, hogy csak azért fetrengek a földön, mert a föld is te vagy. Van hogy szét kell szedjelek, van hogy készen kaplak, van amikor…

"„Beléd mászok, fohászod leszek!” – elbújok benned, megkettőzlek. „Átkozott légy, bűn és kacaj!” – sikított az angyal, s felfedte a szarvakat. Így élnek egymásban, nyugodt-tisztán, dühös-gátlástalan. S ha néha civakodást hallasz, ugye tudod: ők benned laknak."…

Több voltam, mint múló szeszély. Talán egy koszorúér szívednek falán. Nem több, de semmivel sem kevesebb. CheRy

Kell Kell, hogy a reggelben pislákoló naphosszas harcot csókunkkal indítsuk el, s kell, hogy az első táplálék testünknek a másik teste legyen. Kell, hogy az otthonról távozás fájdalmas legyen, mégis gyönyörű; mert nem találkozunk estig, de utána újra együtt. Kell, hogy…

Voltam egy Városi napon...És az ex szeretőm kint állt.Kimentem én is a pavilonból, rágyújtani.Oda mentem hozzá.Ott álltunk egymás mellet mint két tökkelütött...És mikor egybe néztünk, semmi harag, csak a vágy volt a szemünkben.Majd egy óvatlan pillanatban a slicemhez nyúlt.-…

Az önbecsülés, a belső éned az egyetlen, amit belülről kifelé tudsz megszerezni. Ez az egyetlen terület, amiért csak te vagy felelős. Az önbecsülésed olyan, mint a kétszintes családi ház alapozása. Hiába építed bele a hőálló és extra tartós szigetelést, hiába teszel bele…

Piszok nehéz csak a pillanatnak élni. A természetemből adódóan mindig van bennem egy kis elégedetlenség, folyamatosan próbálok mindent kijavítani. Ha kielégítem egy vágyamat, úgy érzem, az csak olaj a tűzre, de erről szól az élet, nem? Végül is a vágy az élet…

Hagyd, hogy elkapjon az érzés, hogy magával vigyen. Mindig. Ne öld el, ne akard korlátozni, ne fojtsd meg, még véletlenül, egy pillanatra se, mert aztán egyszer azon kapod magad, hogy soha többet nem tudod visszahozni. Vigyázni kell a szerelemmel. Törékeny. Olyan, amit ha nem hagysz…

Kívánlak és kellesz nekem! Ágyba akarlak húzni és ledönteni, megizzasztani, hatalmamba keríteni, hogy remegjen és égjen a tested! Ismeretlen