Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Neked nem elég az, hogy csak fáj a szívem,
Neked nem elég az, hogy az ész megáll.
Már lobog a láng és a tűz, úgy érzem.
Csak jöjj, csak jöjj ne várj.
Csak olaj a tűzre a két szemed,
Csak olaj a tűzre a szád,
A lángoktól úgy féltelek -
Elégetlek már
Nem elég az, hogy csak fáj a szívem,
S nem elég az, hogy rossz így nélküled.
Hogy megöli majd az a tűz - úgy féltem..
Csak jöjj, csak jöjj és légy velem.
Csak olaj a tűzre a két szemed,
Olaj a tűzre a szád,
S ha álmomból felébredek,
Megégetlek tán."
Aradszky László, Olaj a tűzre.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.