Gabriella Blogja.

Metamorfózis

Mennyit mondogattam régen
e szót; szerelem. Mennyit
rejtegettem, mennyi kapcsolaton át,
hol tiszta voltam közben, hol
csak nyögte, hazudta a szám.

Mennyiszer nem is értettem,
hányszor csak kérdeztem, s
válaszra néhol nem volt vagy
időm, vagy egyáltalán kedvem.
Hányszor elvártam, mennyiszer
küzdöttem érte, hányszor akartam
megérteni, vagy megdögleni bele.

Mennyit imádkoztam felé, s
mennyiszer nem voltam magam
miatta, hányszor voltam boldog
tőle, s mennyiszer elhallgattam.

Hányszor ástam érte poklokat, s
tűrtem neki hazugságot, hány
akarta megszerettetni velem,
mégis mennyiszer toltam el
magamtól, mint a legrosszabb átkot.

Mennyiszer tagadtam meg
a húsevő csókot, vagy feküdtem
neki hanyatt, mint kiszolgáltatott.
Mennyiszer mondtam szívből,
hittel, igazán, meg nem érdemeltnek,
s mennyiszer tettem féllé valakit,
hogy tőle félelemből megtagadtam,
vagy ragaszkodásból visszavettem.

Sokszor, hisz azóta is ezt teszem,
de még ma sem vagyok biztos abban,
hogy valaha is szerettem.

Sohonyai Attila