Gabriella Blogja.

Skarlát betűink

Az éjen a fentről néző tekintet, pont, mint az
indigó kék papírra ömlött kristálycukor szemek;
csillámlik, tükröződik akár a selyem, mégis, a félelem
mit magunkkal kell cipelni, ha a hajnal üldözőbe vesz.
Ismeretlen, s idegenként kell hogy a napfény
megtörje alakunk egymás szemében; titkok,
s szökevények vagyunk mindaddig, míg az éj
nem dob ismét a világra bűnös vágyainkból
mosatlan leplet.

Hazug, s már-már egészen aljas minden babona
és valóság; nem érdekel a hányinger, a csalás:
ha megtagad a világ, bocsánatát minden nap
csak azért kéred, hogy hagyja meg, el ne vegye az éjjelt.
S hogy kinek számoljunk el? Magunknak, Kedvesem,
s egymás felé minduntalan. Hisz mindannyian
csalunk, hazudunk - s szeretünk: holtodiglan,
holtomiglan.

Sohonyai Attila