Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Nem leszek már, soha többé férfi bolondja,
Nem leszek, mert már nem hiszek.
Hittem egynek ő becsapott, könnyedén ment el,
Ment, mint ki nem létezett.
Hát ha el ment mennyen, többé ne lássam,
Jönne még ő vissza, de már hiába.
Lehet most már, bárki másnak, hűtlen babája,
De nekem ő már nem kell sosem.
Nem kell, sem ő, sem más, többé nem hiszek,
Nem hagyom bántani meg gyötört szívemet."
Váradi Roma Cafe (kicsit másképp)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.