Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Hozzád, mint egy mágnes vonzott annyi új érzés.
Ami volt, sose múlt, de te mégse hiszed,
hogy jön majd még.
Unalom vagy a gond, ami játékokba űz.
Színpad az egész, bárhova mész,
amíg élsz, egy érzés hajt.
Olyan szép, amíg hisszük a végét átírhatjuk majd.
De a fal nem akar soha köddé válni köztünk.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Mert ugye tudod, jobb lesz, mint magadban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
hisz az a jó, ha két szív egyre dobban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hagyd egy darabban, jobb egy darabban.
És lehet, hogy egyszer-kétszer a színlap nem túl jó, de tudod, a „viszlát” köztünk mégsem jó végszó."
Bereczki Zoltán, Major Eszter, Szabó Z (Kerek egész)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.