Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Egy fatörzsbe vésted a nevedet
S közben ragyogni láttam a szemedet
Erre a vén fa meghatódva
A kezedbe virágot hullajtott
Egy ilyen fa vagyok én is
Szomorú, magányos
És te vagy az, aki engem
Örökre megsebzett
Én őrzöm még a nevedet
De mondd csak a virágommal mi lett
Én őrzöm még a nevedet
De te mondd meg, a virágom, merre lehet
Te egy fatörzsbe vésted a nevedet
Így rajtam ejtettél sebeket
És a vén fa meghatódva
Rózsaszín virágot hullajtott
Egy ilyen fa vagyok én is
Szomorú, magányos
És te vagy az, aki engem
Örökre megsebzett
Egy ilyen fa vagyok én is
Tudom, hogy tudod
Szomorú, magányos
Így nélküled
És te vagy az, aki engem
Ó igen,
Örökre megsebzett
Fiesta - Szövegírók: Csordás Tibor, Knapik Tamás
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.