Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Szerelmi varázs
Lobban a láng, és tüzes lesz testem,
Szívemnek dalát most, az égre festem...
Ódákat zengek, mert simogat egy érzés,
S fülemben felcseng, egy bársonyos becézés!
Megérint egy hang, mi a csendben hallik,
Testem a testére, vágyódva hajlik...
Csókjára vár, s hogy eggyé váljon,
Kulcsolja magához, s gyönyörbe szálljon!
Forrjon a vérünk, s izzon a parázs...
Messzire vigyen, e szerelmi varázs!
Repítsen el, egy kéjes világba...
S foglalja nevem, örök imákba!
Edmond J. Lawrence
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.