Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Ki vagyok ÉN?
Ki vagyok Én? Megmondom.
Egy Nő, aki boldog most.
Egy Nő, aki újra tud nevetni,
aki az életet éli, nem pedig csak nézi.
Egy olyan Nő vagyok, aki eléri amit akar,
nem gázolva át senkin, mégis célra tart.
Egy olyan Nő, aki emelt fővel él,
még ha buktatók voltak, s néha földet ért.
Egy olyan Nő vagyok, aki ismeri magát,
aki ha tükörbe néz, lát minden jót és hibát.
Egy olyan Nő vagyok, aki szeret élni,
aki attól boldog, ha a másikat látja nevetni.
Egy olyan Nő vagyok, aki tud szeretni,
aki boldog attól, ha érzi, hogy szeret s szeretik.
Forrás: Saját Verseim
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.