Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Odalépett hozzám, majd így
felelt: Látod, ezek vagytok
ti emberek. Az élet legmagasabb
szirtjén is, a legmélyebbe néztek.
S elfelejtitek értékelni ami a tiétek.
Szabad gondolataitokra gátat tesztek,
s a félelem miatt, szívetekre
szemet növesztetek…"
Sohonyai Attila (Részlet: A part)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.