Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Tűz
Tűzbe borítom tested
Csókom bőrödre égett
Lassan csordulva
Bimbód ölelve mézzel
A kéj nem ér véget
Simítva selymed
Forrón izgató gyönyör
Ajkam perzselve kúszik
Új élvezetbe tőr
Érted él minden csók
Vágyad útján járva
Céljához érve megáll
Kelyhedre találva
Lágyan kóstolok beléd
Ízed bilincsbe ver
Nyelvem szemérmed járja
Parázslón készítve fel
Kegyelem döfés a kéjnek
Ha élvezeted csúcsára hág
Neked feszülő vágyam
Izzó húsodba vág
Táncra hív a tűz
Mámorba űz
És égünk örökké
P. Robert.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.