Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Érkezés
Végigment a macskakövön
Jobbra fordult a sarkon
A cégér ócska fénye
Szemébe világolt
Éppen ott az elképzelt időben
Tudta ritkán van ilyen pillanat
Megállt lassan a kapualjban
Torkából egy sóhaj felszakadt
Rohant volna, de tétovázott
Fejében ezernyi gondolat
S a keze rátalált akkor
A csengőgombra a szám alatt
Jóbi Annamária
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.