Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Tudom, mit érzek, most is kevés,
Kéne, hogy térdre boruljak,
De szemem az égre hiába néz,
Könnyeim földre hullnak.
Csillagok néznek felhők mögül,
Tudom nem ránk vigyáznak,
Ha sírnék, kérlek ne higgy nekem,
Így mondok búcsút a mának."
Napoleon Boulevard (Részlet: Uram, segíts)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.