Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Nézd Uram, itt van mindegyikünk,
Tudom, hogy más a vágyad,
De adj át minket kérlek Uram,
Adj át szép halálnak.
Víjjog fenn egy könnyű sirály,
Magasra száll a hídról,
Félni tanul, amíg van kitől,
Szabadíts meg a kíntól!"
Napoleon Boulevard (Részlet: Uram, segíts)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.