Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Meginogsz-e a tavaszi virágtól, ha tép
valaki kezedbe belőle, s visszautasítod-e,
ahogyan nekem sohase?"
Sohonyai Attila (Részlet: Gondolod-e még)
-----------------------------------------------------------------------
Gondolod-e még
Vajon vág-e még szemeid szélébe tüskét
az emlék, s hogy a szép már nem együtt szép?
Meginogsz-e a tavaszi virágtól, ha tép
valaki kezedbe belőle, s visszautasítod-e,
ahogyan nekem sohase?
Üldögélsz-e a ház előtti hintaágyon egyedül,
s zavarod-e haraggal el, ki melléd ül, mert a
csillagoknak már nem olyan a fényük, s bánod-e
még néha, amit az előtt sohase?
Nevetsz-e tiszta szívvel, gyermek kacajjal,
ha elfeledi valaki ünneped, vagy már az sem
olyan, csak a szidalom jutott a többinek? –
A harag órái, miből nem kaptam sohasem.
…más világban járunk ugyanaz utakon,
bús a jó, új minden mi rossz, s csak megyünk,
megyünk egymástól egyre messzebb;
vajon jó-e így nekünk külön, ahogyan
nem voltunk még sohasem?
Sohonyai Attila
----------------------------------------------------------------
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.