Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Belső hang
Üvölteni tudnék, bele az éjszakába,
Hangosan mint állat, farkas módjára!
Kiadni mindent, mi sértő és nyomaszt,
Fájdalmam hangját mi földre rogyaszt!
Kiengedni akarnám magamból a vadat,
Még mielőtt szívem bele nem szakad.
Szaladni hagyjam, szabadon élni...
Holnapnak súlyától sohase félni!
Edmond J. Lawrence
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.