Gabriella Blogja.

Anekdota

…de azért ez nem igazán így volt.
Nem miattad történt mindig minden
alázatom, tűrésem, harcom, viadalom.
Másokért. A többiért is megfürödtem
minden medres-rácsos iszapban,
s ugyan már megismertelek, s tudod,
érzed amikor igazán jó –
nem bánom, hogy másokkal mi más
volt.

Szerettem amikor egy-egy állapotban
mágnes lehettem, amikor egyszerre
több kívánt, vagy több tetszett.
Ha pohár voltam a feneketlen bujaság
asztalán, vagy csak épp egy ócska sámli,
lábpárok pihentető hajnalán.

…amikor szerelmes voltam.
…amikor harcolhattam.

Amikor megbántam, s amikor így is
azt választottam.

Amikor nem én döntöttem –
amikor konyhában, előtérben…
amikor az okozott örömet, hogy tudtam;
tévedhető vagyok, és igazán erőtlen.
Ha már nem volt elveszíthető és
feláldozható, betehető vagy kifordítható.
Akkor láthattalak meg téged, s
szerethettem beléd, hisz ezek
a mesék ha nem történtek volna meg,
még melletted is, csak egy átlagos,
mindennapi dolog volnék.

Sohonyai Attila