Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Ugorj...
Ugorj ha kell, ugorj a mélybe,
Vesd bele magad, a szenvedélybe...
Ússzál az árral, szemben is vele,
Amíg csak tart, boldogság éjjele!
Ugorj ha kell, bele az életbe,
Költözzön boldogság, egész lényedbe,
Éljél úgy, mintha holnapod nem lenne,
S minden mit megálmodsz, ízibe teremne!
Ugorj ha kell, mindig állj készen,
Jövődre tekints bátran, sőt merészen,
Magadért harcolj, álmaid ne feled,
S meglásd egy nap, csillog majd szemed!
Edmond J. Lawrence
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.