Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Nem kell így a csókod
Másnak szórd a bókod
Tudnod kell a dolgod
Unlak már.
Lassan útra kelhetsz
Másnak megfelelhetsz
Így nem érdekelhetsz
Engem már.
Mozdulj végre
Túl sok a szóból
A dumát félre, nem erről szól.
Tépj szét, mire vársz még!
Gyere és tépj szét, mert erre vágyom.
Tudod még szép, hiszen helyetted rég
vágy ég az ágyamon.
Tűzben forr a vérem
Többször úgyse kérem
Egyre inkább érzem
Unlak már!
Lassan forr a véred
Untat már a lényed
Megkopott a fényed
Lépjél már!
Mozdulj végre
Túl sok a szóból
A dumát félre, nem erről szól.
Tépj szét, mire vársz még!
Gyere és tépj szét, mert erre vágyom.
Tudod még szép, hiszen helyetted rég
vágy ég az ágyamon.
A vágy, ami vár, én nem bírom, lépj már!
Szövegíró: Rönky Fruzsina - Előadó: Oroszlán Szonja -
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.