Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Nekem nem kell a fű, nekem nem kell a tű.
Ha rám hajolsz, nekem csak az a gyönyörű.
És veled repülök, Te is kapaszkodj belém.
Legyőzöl és fölemelsz, s akkor minden az enyém.
S már nem hallok semmit csak a lélegzeted,
Minket összeláncolt a képzelet.
Valami ezerrel végigfut a hátamon,
És csak ezt akarom, nagyon-nagyon.
Nagyon-nagyon."
Szövegíró: Presser Gábor - Előadó: Király Linda (Részlet: Szerelem utolsó vérig)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.