Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Gyere már, úgy ráz a hideg.
De ahogy hozzám érsz, úgy sistereg.
S ahogy a fogaidat érzem a vállamon,
Valami érkezik láthatatlan szárnyakon.
Emlékek nincsenek, csak fényképek a szélben.
Libegnek valahol, mint zörejek az éjben."
Szövegíró: Presser Gábor - Előadó: Király Linda (Részlet: Szerelem utolsó vérig)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.