Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Ők azok, akik szeretnek, de szenvednek, miközben iszonyúan megalázzák őket. A szeretők hűségesebbek a feleségeknél is, és még akkor is reménykednek és ácsorognak a mellékvágányon, amikor a vonat már régen elment. Egész fiatalságukat áldozzák az elérhetetlen férfira, aki soha nem fogja megköszönni, hogy annyi esztendőn át hűségesen és szerelmesen kitartottak mellette.
Szalai Vivien
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.