Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Nézd, te is tudod a végét.
Ez az a film, ahol elsétál a lány.
Ne kérd, ne hidd, hogy könnyű,
szemedbe nézni, félni s eltitkolni, ha fáj.
Mondd miért számít, ez a túl felnőtt világ?
Csak egy álarc, ami véd,
ha tükröt tart eléd,
de én,
én érzem félig élsz.
Pedig álmomban játék az egész.
Várj, ne engedj még el!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, és ha néha megszédít a világ, tudd, hogy játék
Játék az egész!
Ne gondolj rá, ma nem számít a holnap.
Ahol a pillanatba lépsz, ott
véget ér a múlt.
Egyetlen bűn
ha érezni nem mersz.
És lassan elhiszed talán, hogy nem hiányzom úgy.
Ne fordulj el!
Ha érzed, szétszakít,
Velem vagy mindig,
míg a képzeletbe hív.
De úgy, ahogy én.
Én érzem, félig élsz.
Álmomban játék az egész.
Várj, ne engedj még el!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy
Játék az egész!
Mester Tamás
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.