Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Nap mint nap csak vétkezem és elpusztítom magam,
hogy állat tudok lenni ha elvesztem az agyam.
Hogy más igazát kétlem,
és az életet megélem.
Ha kell keresztként cipelem én örökké vétkemet.
Megtörtént és vállalom,
de magamat nem áltatom,
mert a húsig mar a fájdalom,
a tetteim már bánhatóm.
Most kell, hogy segíts és te hozd meg a döntést,
de az én lelkemen egyedül én állítok törvényt!!!
Majka
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.