Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Az illat idegen, hűvös kezeden.
Lelkem mélyén feldereng egy baljós sejtelem.
A foltok nyakadon, rúzsfolt nem tudom...
Összetörhet minden így egy hajnalon.
Miért jó neked így?
Miért kell szabadulj?
Hogy lehet a szív helyet a vágy már csak az úr?!
Szép volt a világ,
de veszni hagytad így,
mit hűtlen szíved végleg szét szakít.
Zséda (és Majka)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.