Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
A vágy mag(j)a
Az ablakból bódult be a forróság, perzselve kért;
legyetek ma meztelenek, s így egymásé. Textil,
gátlás, olvadtak lefelé, ahogyan megmarkollak,
szinte ömlök, mintha már most egymásban lennénk.
Testem vulkánját szabályozza tested magja, oly
hőben, hogy kitörni vágy, - s aztán újra meg újra.
Szád vízben meríted, s ránk locsolod lassan,
lángot kap hirtelen e két izzó testen –
hisz olyan nem evilági törvény a szenvedély,
mely éghetővé teszi azt is, mi vegyületében
éghetetlen. Majd eláll a folytonos lüktetés,
különválunk, mint fénytől az éj. Szemezve
kacérkodunk tovább - szótlan a tény; forróság,
vagy tél, míg te vagy nekem, lángolok én.
Sohonyai Attila.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.