Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Voltak, akik szerettek, úgy hiszem,
Ma sem tudom végül miért hagytak el,
De téged most már féltelek, szeress úgy hogy jó legyek,
Őrizz meg - elveszek ha nem figyelsz rám!"
"Próbáltam másokkal, máshogyan,
Ma egyik is, másik is messze van,
És véletlen, úgy lehet, de téged már féltelek,
őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám!"
Balázs Fecó
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.