Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Megértettem végre azt,
hogy miért is kell az a bizonyos valaki - a pár.
Az a valaki, akinek a lelkébe MINDENT lepakolhatsz anélkül, hogy bármit hozzáfűzne ahhoz, amit lát.
Elfogad úgy, ahogy vagy, és támogat.
Inspirál és motivál, felnéz rád, de férfi marad melletted.
A tenyerén hordoz, és ragyog a szeme, amikor rád néz.
Rá kell jönnöm, hogy erre van szükségem,
és nem fogadok el mást.
Nem akarok...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.