Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Honnan tudod, hogy nincs szükséged valakire? Onnan, hogy hiányzik az életedből. És honnan tudhatod, ha szükséged van rá?
Onnan, hogy valóban része az életednek. A szeretteid jönnek-mennek, és ezt a folyamatot nem te irányítod. Te annyit tehetsz, hogy jól érzed magad, akár jönnek, akár mennek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.