Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Minden perc egy nehéz nap,
Minden nap egy hosszú év,
Mögöttem már annyi érzés,
Előttem még oly sok év.
Volt már úgy, hogy mennem kellett,
Nem tudtam hová érkezem,
Lehunyt szemmel azt reméltem,
Hogy egy dal segít nekem.
És jött egy furcsa érzés,
Vad erővel elkapott.
Igen, úgy éreztem,
Kezeimmel elérhetném a Napot.
Azért volt oly különös,
Minden fénynél színesebb,
Egész nap égett bennem
Egy dal szüntelen.
Minden sarkon álltam már,
Minden lépcsőn ültem már.
És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult,
Arra mentem tovább.
EDDA - Szövegíró: Slamovits István
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.