Gabriella Blogja.

Züllött a világ

Züllött a világ, s én is,
karjaid közt dédelgetsz, mégis,
eloltod tüzem, vagy fát teszel a lángra,
gyomrom mélyéből vágysz széttépő kiáltásra.
S felébredsz ha szólítalak,
vagy ha csak kedved kívánja,
sikítasz ha forrón szorítalak,
de nélkülem léted tovaszállna.

Kifeszülök minden éjjel,
árboc nélkül, vadul esedezve,
ha tested nem érzem,
marcangoltan rohanok világ végére.
S megölöm mindazt mit te hagytál itt bennem,
fösvény koldus vagyok, ha eldobod kezem.
És gyilkolok, félek, keresgélek,
hiába szemedben hamu létem, megyek érted!

Hisz züllött a világ, hát én pont miért ne,
mondd mi segít más, mint harcolnom érte.
Érted, mit csak e világ szülhet ily szépre,
a nincstelen gyémántja, a hazug nemes lelke…
…Meghalnék érte!

Sohonyai Attila