Sorban jönnek az infók, hogy ismerős ez vagy az a szituáció a történeteimben. Vagy épp ellenkezőleg, valaki azt sosem tenné meg! Valaki szépen valaki csúnyán közli ezt velem. A közlésről formákról is mesélni fogok nektek, hogy milyen elméletem van azzal kapcsolatban, hogy ki, hogy tudja és miért úgy tudja közölni a dolgokat. De most az elítélésről szeretnék nektek mesélni egy történetet. Nem csak ezt az egyet tudnám példaképpen elmondani, de ez a történet valahogy nagyon megmaradt bennem.

Egy számomra kedves barátommal beszélgettünk (férfi). Róla annyit, hogy 46 éves, hívő, nős és van neki 4 gyermeke. Egy napon (nyár volt) a családdal kimentek egy családi üdölőbe és egy 17 éves lányt vittek magukkal (a közösségükben ismerték meg) és a lánnyal valahogy közelebb kerültek egymáshoz, oly annyira, hogy le is feküdtek egymással. Ez idővel ki is derült. A feleség elköltözött. Mindenki felháborodott, hogy hívő létére (isten félő ember), hogy tehetett ilyet??? Nos, Isten megbocsájt! Azt azért hozzá teszem, hogy azóta együtt vannak a felességgel…senki nem tökéletes!!!

És azért írtam meg ezt a történetet, mert mi lesz ha holnap ez veled történik meg??? Ma fogatkozól, hogy velem biztos nem történhet meg... A csábítás, a kísértés, az ördög vagy nevezd ahogy akarod ott van mindenki körül!!! Senki nem kivétel!!! Vagyis ma engem ítélnek el (különböző dolgok miatt)…és mi lesz ha holnap a Te férjed/feleséged válik ilyenné??? Vagy épp Te kerülsz ilyen szituációba??? Neked sem lesz bocsánat??? Neked sem lesz új esély??? Vagy „elásod” magad, sajnáltatod???

Gabriella Blogja.