Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Semmit sem élt, kit nem font még át
Egy őrjítő érzés, egy nem múló vágy.
Semmit nem élt, kit nem vitt még el
egy eltévedt szempár egy égből jött jel.
Nem számít, hogy lesz a holnap,
Csak most egyszer érints meg még
Érzem, reszket a tested, ha foglak
Elkap a vágy, mennék hozzád.
Semmit sem élt, ki nem hitt el még
Egy észvesztő csókból jött tündérmesét.
Mond mennyit vársz az élettől még?
Ha tudnád, a boldogság illékony kép.
Szikrázó égbolt a fények, minden csak illúzió.
Értsd meg, lépnem kell úgy is, ha félek,
Így lesz majd jó, borzongató."
Náray Erika (Egy kósza éjjel, részlet)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.