Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"A város felett ködfátyol lebeg
Szobámnak ajtajához most ért a magány
Már megint egy nap, olyan mint tegnap
Ülök egy karosszékben, de csak a semmit nézem
Este van, és te megint nem vagy itt velem
Este van, kéne egy kis csók és szerelem
Este van, hol késel te hűtlen, rossz barát?
Meddig kell nekem várnom rád?
Zárt ajtók mögött, függönyök között
Egy álmot kergetek még vakon, ostobán
Könnyes a szemem, reszket a kezem
Egy lemezt felteszek még, ez is csak fájó emlék
Este van, sötét árnyak hullanak körém
Este van, nem tudom, hogy mihez kezdjek én
Este van nélküled, és forog a világ
Miért is kell nekem várnom rád?
Múlnak a napok, egyedül vagyok
S félek ez mindig így lesz most már, ezután
Minden oly kihalt, várok egy vihart
Mely újra felkavarna, hogy ne gondoljak arra
Este van, és te megint nem vagy itt velem
Este van, kéne egy kis csók és szerelem
Este van, hol késel te hűtlen, rossz barát
Meddig kell nekem várnom rád?
Este van, hol késel te hűtlen, rossz barát
Meddig kell nekem várnom rád?"
Ismeretlen (számomra) Ének előadó: Cserháti Zsuzsa.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.