Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Forró nyár volt és tűzött a nap, sétáltam mikor megláttalak,
csillogó szemed csábítva nézett reám.
Fiatal voltál és fiatal a nyár, vártál rám egy buli után,
nem mertem akkor bevallani semmit sem neked.
Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
másé a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Hogy kettőt szeretni nem tudok.
Elmúlt már véget ért a nyár, eltűnt a rétről a sok virág,
szomorú szívvel gondolok én is reád.
Nem tudom mit tegyek hogyan tovább,
hogy mondjam el azt ami bánt,
De be kell, hogy valljak valami fontosat neked.
Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
másé a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Hogy kettőt szeretni nem tudok."
Kaczor Ferenc
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.