Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Mondd, mire vársz, mikor ég, visz a láz.
Veled őrült szerelem az út.
Hogyha megváltást vársz, hazug álmot találsz a félelmek fantomhídján.
Gondolj rám, ha fáj!
Emlékezz, miről álmodtál!
Egy átkozott napon, ráébredsz tudom, az úton miért megyek magam tovább.
Fuss, menekülj!
Nekem jobb lesz egyedül.
Az ígéret nem ad erőt.
Még a könnyem sem hull, nézlek vigasztalanul.
Milyen gyáván dobod el a jövőt.
De ha búcsúzni kell, vár egy távoli hely.
Szívem szigetén tombol most a tél, de menni kell, mert vár egy új remény.
Menj tovább!
Mire vársz? Ha túl őszintének látsz.
Ez egy hazugságból összefont világ.
De ha búcsúzni kell, vár egy távoli hely.
Szívem szigetén tombol most a tél, de menni kell, mert vár egy új remény.
Janicsák Veca.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.