Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
'Képzeld el magadat, teljes valódat, az álarcok nélküli éned. Majd képzeld el a többi embert, akik a félelem, a kételkedés, a bizalmatlanság tégláiból emelnek maguk köré falat...
Félned kellene tőlük. Mégis ők félnek. Tőled.
A bátorságodtól.' ;)
Előkelő Idegen.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.