Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Kör közepén állok, körbevesznek jó barátok, körbevesznek jó barátok és rosszak. Kör közepén állok, így könnyen eltaláltok, így könnyen eltaláltok, rosszak. Bohóc vagyok, de bátor, pofonoktól ég az arcom, pofonoktól piros az arcom, kaptam. Nem adom fel, tudjátok, láthatatlan, lapos sumákok...
Istenem, de sokan vagytok, rosszak! Hitványak az álmok, ha mindent eltakartok, fekete függöny mögé zavartok, rosszak. Könyöröghetek bárhogy, éles késsel rám vadásztok, ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak.
Ha egyszer odébbállok, a kör közepéből majd hiányzok, Rám többé nem találtok, rosszak....
Edda
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.