Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Ahogy reped a beton tőlem nyílik a bicska!
Én vagyok az átkozott utca fattya!
Áldozat után kutatok ha ennem kell nincsenek törvények, hő lapok!
Felelek egyszer majd a bűnökért!
De addig is senkitől se tűröm én el!
Hogyha menni kell! Majd az ördög visz el!
Majka
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.