Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Már nem érzem
Akarom-e még veled?
Már nem tudom.
Ha engem kérdezel
Én már más fele fordulok.
Már nem érzem a lényeget
Ami körül vett az elveszett.
Hiányzol szavad
Már el sem ér.
Ruhám már csak rutinból
Földre hull.
Mozdulataim már nem lángolnak
Csak hamu alatt parázslanak.
Gabriella Blogja
© Minden jog fenntartva! Gabriella Blogja.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.