Jöjj velem, légy a Kedvesem!
Te ott, igen!
Szende kislány, ki az ágyban tomboló Vad,
Jöjj velem, légy a kedvesem!
Öltsd fel őrjítő, vadító álcádat:
Magas-sarkúd, combfixed, fekete-csipkés hálódat,
Olvadj a sötét éjszakába!
Gyengéd kezeidnél fogva vezetlek a csodák szentéjébe,
Hol hajadba túrván, térdre elém...
Kezeid magad mögé, hátra bilincselem, ezt követően szemeid lefedem!
Állad kiemelem, vak tekinteted felém szegezd!
Gyönyörűséges baba arcod, ártatlanságod pofonnal töröm meg,
Nem gondolod, ugye, hogy így kaplak meg?!
Legyél nekem az, ki valóban vagy,
Az érett, valóban romlott dúvad!
Pompás bőröd ég és lángol, a fehér bababőr most vörösben táncol.
Hosszú, fekete hajadnál fogva fejed hátra csapódva,
Hangosan felnyögve, pompás vagy, „Ara”!
Elég a szép beszédből, had kezdjem végre,
Erre vártam.., egész álló életemben!
Térdelsz, ha mondom! Ott, lent maradsz!
Szádat nyisd ki, merev, forró, eres, hosszú-vastag farkam előveszem,
A vágytól és vadságtól izgatottan feléd mered!
Paskolom orcádat jobbról is ballról is!
Nyakad ragadom, élvezem, nyögsz, zihálsz hevesen!
Szádat kinyitod, nem ellenkezel,
Csodám szép lassan belé helyezem!
Elég, most már engedem…
Forró-nyálas szádat, duzzadó ajkadat, puha nyelvedet mostantól vadul kefélem.
Isteni érzés, hallom a nyálad fröcsögését, öklendezésed mélyét!
Homlokod, nyakad szorítom, farkam tövig nyomom, élvezed.
Szemkötőd leveszem, könnyezel,
Azok cseppjeit arcodon elkenem.
Félig helyezem, végét kezemmel remegtetem, elég!
Felállsz, fehérneműd letépem.
Alád nyúlok, két ujjam beléd helyezem, ágyhoz vezetlek, hasra fektetlek.
Mögüled támadom kincsedet, mely lábaid közt elveszett.
Forró, szűk, és csupa élvezet.
Feneked verem, csattan a tenyerem, mit képzelsz, majd megkegyelmezem?!
NEM! Élvezem, ahogy nyögsz minden egyes csapásra!
Enyém a tested, jöjj velem csodaországba…
Csodaország, de kinek és mi az és merre van?!
Ne kérdezz, szádat erre ne használd,
Bő nyállal farkamon csúszhatnál.
O,bassza meg, de jó lenne, de élvezném.
De először kecses tested kényeztetném.
Jöjj velem most, s mindörökre!
Szemed bekötöm, kezed fejed fölé helyezem.
Nyakad markolom, hanyatt váglak puha ágyba,
Majd lábaid közé hurrikánként rontok,
Nyelvemmel kegyetlenül ostromlom, tested édes nyílását.
Lentől fel, fentről le. Jobbról balra, balról jobbra.
Körbe-körbe csókolom, nyelvcsapásokkal gyilkolom.
Lesz, hogy majd csókolom majd puszilom,
S lesz, hogy vadul szívom és fogammal csíntalan „karcolom”
Csiklód, oh, bassza meg a magas ég!
Gyönyörű idegvégződések hazája, duzzad egyre nagyobb,
Nyelvem hegyét rajta pattogtatom.
Megfeszül a tested, mozogni nem kél, egyhelyben vergődsz,
Mint partra vetett hal, a Temzén…
Gyilkos már az áradat, mely testedből nedvedzik,
Elején kispatak volt, épp hogy ajkam fényezte.
Most, hogy megindult, jajj, egész testem terítette be.
Nem bírom már, kissé kapnom kell nekem is… Akarom!
Tehetetlen tested előttem hever a parlagon.
Térdemről lábra kélek, farmerom-alsóm letépem.
Merev farkammal szád felé, tested föléd térdel.
Szépen lassan végével rúzsozom ajkaid,
Érzem, igen, nyálad körbeöleli.
Vakon fekszel, kezeid tehetetlenek.
Vastag, eres, hosszú, forrón lüktető péniszem feléd közeledik.
Ajkaid birtokába veszed, szád egyre jobban nyílik,
Kényeztetnéd az örökségig…
Nem hagyom magam, pár pillanat elég.
Tudom, hogy itt lesz, lassan közeleg a vég.
Fordult, arccal a párnának..
Hasadnál fogva húzlak felém, térdeiden helyezkedsz,
Alkarodon támaszkodván, feneked ég felé mered.
Oly de szép feszes, oly de szép formás a fenék, melyet szemtől-szemben néz a férfi rém.
Teljesen pucsítasz, gyilkos vagy és feszes, hajadat markolom, fejed felém húzom.
Érzed már kérdezem? –Dehogy! – ezt feleled.
Egy óvatlan pillanatban, farkam beléd engedem, teljes teljében benned hevered.
Felnyögsz, nem is nyögsz, üvöltesz!
Annyit mondasz: Baszd belém, csak keményen! Tied vagyok egészen!
Kérésednek eleget teszek:
4 kicsit 1 nagyot baszok kegyes testeden.
Nem érdekel sem téged se engem, itt vége a mesének.
Mindketten elértük, megfogtuk és érzékeltük.
Mienk a világ mienk a végítélet.
Feszülsz és feszülök,
Aj,bazdmeg de kurva jó!
Tested az enyém, testem a tied!
Forró mivoltom már benned pihen…
Kiszállok belőled, szemed felfedem, kezed engedem.
S, mint két szerelmes pár, bújván egymáshoz,
Az éjszaka közepén megpihen…!
Mentős Màté (fantázia név)
Utolsó kommentek.