Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Szép estét drága Gabriella! Olvastam a Blogját, és bevallom, nagyon tetszett a nyíltsága, az őszintesége és az a közvetlensége, ahogyan álmait, vágyait megosztja velünk, egyszerű szürke olvasókkal! Egyszer, alkalomadtán engedje meg nekem, hogy megosszak Önnel egy történetet szerelemről, szenvedélyről, és szomorú búcsúról, mindez egy füstös kiskocsmából indulva.... életem egyik legemlékezetesebb élményét, és ezt minden túlzás nélkül állítom..
A KEZDET...
A történetünk meglehetősen egyszerűen kezdődött… egy találkozás egy füstös kiskocsmában, ahol is egy barátom randevúra hívott téged. Én az alibit szolgáltattam, hiszen a találka egy „üzleti megbeszéléssel” egybekötött csábítási akció volt. Az üzleti partner egy külföldi állampolgár volt, a barátom az üzletember, én pedig az angol tolmács. Minden remekül haladt, óriási üzlet volt kilátásban,és az italok is fogytak. Te kissé értetlenül, de türelmesen ültél ott közöttünk, velem szemben, a barátom mellett. Feltűnően bájos és csinos voltál, fiatalságod és ártatlanságod valahogy nem illett bele ebbe a jelenetbe. Mivel én csak társszereplője, mondhatni statisztája voltam ennek a műsornak, különösebben nem vettem tudomást rólad, egy-egy mosolytól eltekintve köztünk más nem zajlott le, a hódító szerepét a barátom vette át. Az este jól sikerült, én is kimerültem a szinkron tolmácsiban, és már készültünk hazafelé, ki-ki a mosdóba, így egy percre kettesben maradtunk, amikor is elém álltál és azt kérdezted: - Mikor találkozunk? Nem értettem a kocsmazajtól, vagy talán inkább a megdöbbenéstől, így visszakérdeztem: - tessék? Ismét ugyanezt megkérdezted. Határozottan, magabiztosan, és eltűnt a szemedből az a kislányos csillogás, láttam, hogy most máshogy nézel már rám. Ennek nem lehetett ellenállni, másnap már találkoztunk....
...hamarosan a folytatás..
Gabriella Blogja: Kíváncsian várom, hisz én vagyok az egyik főszereplő. Érdekes lesz más "tollából" olvasni a megélt történeseket (az én történetemet) és legfőképpen azt, hogy milyen (volt) megélni velem egy szexuális együttlétet...
--------------------------
Pár gondolat a privát beszélgetésünkből:
§ Mikor megtudta, hogy milyen Blogot vezetek: //A titkaid olyanok, mint a szüzességed: ha rossz embernek adod, ráfaraghatsz. Lakatos Levente/// Tudtam, hogy nagyon vadócka vagy, de megleptél. Annak idején csak a takaró alatt merted levenni a pólód, nehogy meglássalak... ...és tessék.
De mindezek mellett mégis óriási volt benned a tűz, érdekes volt ez így együtt, különleges. És ezt tényleg sosem felejtem el fehér póló volt rajtad, és nyakig magadra húztad a takarót, csak úgy merted levenni, de azt is olyan finoman és óvatosan, nehogy kilátszódjon a kezed... Aranyos volt.
§ Elárulok én is neked valamit, bár volt jó pár barátnőm, de soha, de soha sem volt senki annyira szenvedélyes és izgalmas, mint te. Közel sem...és ez mindig hiányzott a többi nőből...és most is.
Nagyon ritka vagy
§ Most, hogy beszélünk, eszembe jutott, hogy mikor és hol ismertelek meg...az sem egy hétköznapi történet.
§ Még emlékszem,milyen veled csókolózni
Egyszer nagyon finom és érzéki volt, olyan "szerelmes" csók, gyengéd és simogató. Máskor pedig vad, és mindent akaró. Emlékszem, mert akkor még nem tudtam, melyiket szereted, de rájöttem, hogy mindkettőt.
§ Neked nem tűnik néha úgy, most, hogy mintha ez a 15 év el sem telt volna? Úgy beszélgetünk, olyan lazán, mintha tegnap találkoztunk volna. Legalábbis én így érzem...
--------------------------
Maga is egyre többet adott neki magából, a gondolataiból, legbensőbb énjéből, bizalmas vallomásokban, amit éppoly édes adni, mint kapni. Oldottabbnak érezte magát vele, őszintébb volt, leplezetlenebb, bizalmasabb, mint másokhoz, és ezért még jobban szerette. És azt is érezte - és ez az érzés nagyon értékes a nőknek -, hogy csakugyan ad, hogy valakire úgy rábízza mindenét, amije csak van, ahogy még soha senkire.
/Guy de Maupassant/
--------------------------
EGY KÉRDÉS: Ti szoktatok nosztalgiázni azzal az emberrel akit szeretettek, akivel sok jót (és rosszat) átéltettek, de nem maradtatok együtt???
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.