Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Az utam járom egymagam
S még mindig érzem, hogy nem vagy itt
Csak élem át a napjaim
És a vágy elrepít.
Én veled lennék bárhogyan
Hogy mellettem lehess
S egy lassú dalnál átkarolj
De tudom ez nem lehet.
Tavasz kérlek ébressz fel
Már véget ért a tél
Álmom megmentője
Majd ígérd, hogy visszatérsz.
A boldogság nekem Te vagy
Ki elrejted az álmomat
Szíved átkarol most
Kérlek bújj hozzám.
Az sem fontos, hogy hol lehetsz
Gyere most kell élni az életet
Ne félj, csak szeretni kell és kész.
Csak az utam járom egymagam
Hogy megtaláljalak
Sok átvirrasztott éjszaka
És egy érzés megmaradt.
Én veled lennék bárhogyan
Csak hogy mellettem lehess
Csak ülnénk együtt szótlanul
Hiszem, hogy még lehet.
Tavasz kérlek ébressz fel
Már véget ért a tél
Álmom megmentője
Majd ígérd, hogy visszatérsz.
A boldogság nekem Te vagy
Ki elrejted az álmomat
Szíved átkarol most
Kérlek bújj hozzám.
Az sem fontos, hogy hol lehetsz
Gyere most kell élni az életet
Ne félj, csak szeretni kell és kész.
Csak szeretni kell és kész...
Előadó: Takács Nikolas
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.