Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Itt lesz a szekrényben,
a kávés csészében,
vagy tán a szőnyeg alatt,
az ajtó mögött nem néztem.
Egy sötét sarokban,
nyilvános wc-ben,
a körúton egy kávéházban,
Budai erkélyen.
Jaj hívok nyomozó,
mer én nem Columbo...
Halló halló halló,
hallucináció...
Csak a szerelem eleven elemem.
Valahol elveszett,
veszettül keresem...
Sehol se talállak téged életem."
Előadó: Quimby - Szövegíró: Kiss Tibor (Quimby) - (Részlet: Sehol se talállak)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.