Szóval eljutott idáig is ez a blog...
Több mint 40 ezer tetszik (facebookon) és rengeteg olvasó a Blogomba. (http://gabriellablogja.blog.hu/)
Viszonylag gyorsan termelem a cikkeket, verseket, posztokat, amit nagyon sokan olvastok, és ezért nagyon hálás vagyok nektek. A Blog látogatottsága napról napra növekszik, amiért szintén köszönettel tartozom nektek, olvasóknak.
Bejegyzéseim magába foglalja a véleményemet, némelyik meg is bolygatja az állóvizet, némelyikkel pedig sokan egyetértenek. Vannak írásaim más témákban is, de azok inkább "kötelező" írások. Vannak versek, olyanoktól akiket nem ismerek és vannak olyanok is akiket ismerek és nap mint nap privátban értekezzünk...és vannak az én írásaim, verseim, legalábbis valami olyasmik, de az legalább saját kútfőből. Imádók viccelődni veletek, ugratni benneteket... No, de ha nem tenném akkor egy sima idézetgyűjtős oldal lennék amiből van több 10ezer... Ti írtátok címke (http://gabriellablogja.blog.hu/2013/12/20/legyel_te_is_a_blogom_resze), a blogon belül, ami remek írásokat és interjúkat tartalmaz. Készítettem ez idő alatt jó pár interjút, ez a műfaj is egyik kedvencem, mert bemutathatok vele embereket és az ő történetüket.
Végre a képemre tudtam formálni egy olyan oldalt (blogot) ami úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült! Mindig is kerestem magányos óraimba az olvasni/látni valót. Sokszor mikor magam alatt voltam, jó lett volna ha megmosolyogtatott volna egy jó vicc, egy kép. Vagy feltüzelt volna, fantáziát adott volna mikor a kiégés határán volt a szexuális életem. Hiányzott, hogy senkivel nem tudtam megbeszélni a dolgaimat, hogy senkinek nem tudtam feltenni a kérdéseimet, a mértjeimet, hogy a dolgaimmal nem vagyok egyedül.. Sokan csak egy Blogot látnak... Mikor belekezdtem én is csak ezt láttam. Majd írok valamit alapon... Nem éreztem a súlyát. Ma már érzem.
Ti mit tennetek és mit éreznetek
mikor valaki öngyilkosság határán ír nektek,
mikor valaki elmondana legféltettebb titkát,
mikor valaki vizuálisan a vállatokon sír és tőled varja a megoldást,
mikor tanácstalanul írja valaki a búját - bánatát és te még nem voltál ilyen helyzetbe?
és még sorolhatnám végtelenségig...
Azt hiszitek olyan könnyű véleményt, tanácsot adni?
Nagyon nem...a legnagyobb felelősség.
Tudjátok a háttérben privátban nagyon sok embert összehoztam már, aki átélte már az adót helyzetet és aki eztán fogja...
Nagyon könnyű dobálózni a szavakkal, de én nagyon is érzem a súlyát! Tudjátok nekem is jó lett volna sokszor egy ilyen Gabriella Blogja! Figyeljünk oda másokra, mert ha baj van mások is oda figyelnek ránk!
Szóval hirtelen ennyit...manapság rólam... ;)
Imádlak benneteket!!!! ;) :)
Tartsatok továbbra is velem!!! ;)
Gabriella Blogja
Utolsó kommentek.